Kedvesek!
A végtelen arca
Szivárványos térben,
Kirajzolódik Isteni tekintete.
Átsuhan arcodon.
Megszűnik tér s idő,
Egyre jobban elbűvöl Fénye s ereje.
Érzed biztonságban vagy.
Végtelen olyan energia tér, ahol minden lehetséges korlátok nélkül, határtalan minden és sosem érsz a végére ez benne a csodálatos. Midig van valami új, valami változatosság s mindig van - miért?
Tudom emberként régen a miértekből volt elegem, mindig vártam, hogy vége (persze nem volt vége) legyen, megoldódjon, de jött utána egy újabb és egy újabb, s megint jött miért már megint? -hangzott belülről a kérdés.
Idővel miértből MI ÉRT lett s teljesen megváltozott a szónak a jelentése.
MI ÉRT? - kérdeztem magamtól s rögtön más aspektusból, más töltettel tettem fel magamnak a kérdést és persze más nézőpontból néztem az éppen aktuális helyzetemre s rájöttem, azért Ért el, mert a lelkem érintett benne. Lelkemben feljövő emlék lehet negatív vagy pozitív vagy akár semleges is, ez éppen attól függ, hogy Érint. Ha negatív érzéssel tölt el, akkor lelkemben megkeresem az okát s jóvá írom. Ma már nagyon élvezem, mert egyre többet tudok meg magamról s az életesemények mindig vissza igazolnak, hogy jól csinálom s van értelme az egésznek.
MI ÉRT? - kérdeztem magamtól s rögtön más aspektusból, más töltettel tettem fel magamnak a kérdést és persze más nézőpontból néztem az éppen aktuális helyzetemre s rájöttem, azért Ért el, mert a lelkem érintett benne. Lelkemben feljövő emlék lehet negatív vagy pozitív vagy akár semleges is, ez éppen attól függ, hogy Érint. Ha negatív érzéssel tölt el, akkor lelkemben megkeresem az okát s jóvá írom. Ma már nagyon élvezem, mert egyre többet tudok meg magamról s az életesemények mindig vissza igazolnak, hogy jól csinálom s van értelme az egésznek.
A végtelenben azt szeretem, mindig dönthetek másképp a pillanatnyi helyzetemben s a végtelen végtelenül a legjobb helyzetbe irányít, ahol végtelenül sokat tanulhatok, s végtelenségig elmerülhetek Önmagamba.
A végtelen ezer arcú,
Te döntöd el,
Hogy éppen mosolyog vagy szomorú vagy...
Pillanatnyi emlékek hangulata,
Események történései,
A Mostani gondolataid,
Határolnak el,
Vagy éppen határtalanul
Támogatnak Téged.
Rajtad áll, hogy mit szeretnél?
Falakba ütközni? vagy a falak nélkül létezni?
Évekkel ezelőtt nekem is könnyebb volt falakba ütközni és a fájdalmat a falra keni, jól éreztem magamat tőle, mert áthárítottam másra s nem kellett magammal szembe nézni s fájdalmat egyedül viselni. Amikor szembe néztem magammal és elkezdtem az Önmunkát "falakat bontani" nem volt könnyű, ha bele gondolunk fizikailag sem könnyű munkák közé tartozik, de nem lehetetlen egy kis idő elteltével már élvezetes.
A végtelen ott van mindenki előtt....bármi lehetséges, ne zárjátok be idő előtt a kaput és elsősorban ne adjátok fel Önmagatokat, mert mindenki csodálatos lény, Óriási lehetőségekkel.
Becsüld magad annyira, hogy Önmagadnak Önmagad legyen az első és csak utána jöjjön a többi, mert fordítva nincs értelme.
Szeretettel és Áldással,
FénySzív33
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése