Kedveseim!
Egyre közelebb ő hozzá,
S egyre nehezebb minden egyes lépés,
Nagyon várom már, hogy a karjaiban legyek,
Türelemmel teszem, amit tennem kell,
De mégis elfáradok az úton.
Néha, néha betérek egy - egy kis zugba,
De érzem ez nem az igazi,
Még mennem kell tovább,
Mert tudom Kedvesem is úton van valahol,
S oda szeretnék érni időben.
Szeretettel s Áldással,
Anahita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése